A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga – halljuk, tudjuk, mi is így gondoljuk. Akkor hogyan lehet, hogy mégis annyi kismamának okoz nehézséget? És hogy lehet, hogy a természeti népeknél, (vagy anno dédszüleinknél) nem jelentkeznek a problémák?
Mit csinálunk mi, civilizált, nyugati társadalombeli anyák„rosszul”?
Elhatározásban, akaratban szerencsére nincs hiány. A legtöbb kismama úgy áll hozzá, hogy szeretne szoptatni. Társadalmunk is alapvetően támogatja a szoptatást.Minden kismama hallott már az igény szerinti szoptatásról. De tudjuk vajon, mit takar ez pontosan?
Könnyebben megértjük, és könnyebben „alkalmazzuk”, ha tudjuk, mi is a szoptatás valójában.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy tudatosítsuk: a szoptatás nem egyenlő a baba anyatejjel történő táplálásával. Sokkal több annál. A szoptatás a baba számára nem csak az éhségének csillapítását jelenti,hanem egyéb igényeinek a kielégítését is: megnyugvást, szeretetet, bármilyen stressz vagy fájdalom oldását.
Ha ez az alapvető értelmezésbeli különbség rendben van a fejünkben, akkor máris sok problémának elejét vehetjük.
Információs társadalmunk másik hátulütője, hogy mindent „tudni” akarunk. Nem merünk bízni a megérzéseinkben, nem hallgatunk anyai szívünkre – talán nem is tudjuk, hogyan kell meghallani – és nem merünk önállóan, felhalmozott háttértudás nélkül döntéseket hozni.
Persze szükség van alapismeretekre is. Hajdanán otthoni környezetben, szüleiktől, nőtársaiktól lesték el és tanulták a szoptatás mikéntjeit hogyanjait az újszülöttes anyukák, ma könyvekhez, írott anyagokhoz kell folyamodnunk. Ez nem rossz, sőt örvendetes, hogy a szoptatásnak ekkora irodalma van, ami elérhető bárki számára, de jó, ha az első lépéseket, közvetlenül szülés után, remélhetőleg egy tapasztalt segítő útmutatásaival tehetjük meg – nővér, dúla, esetleg tapasztalt, értő barátnő. A helyes mellre helyezés, a jó szopótechnika felismerése és elősegítése kulcsfontosságú a jó kezdéshez.
Természetesen nem azzal van baj, hogy tájékozódunk, vagy utánaolvasunk a tudnivalóknak, sőt! Szükség van legalább egy minimális, „felhasználói” szintű elméleti tudásra is. A gond az, ha úgy érezzük, nem fog menni a szoptatás, mert nem vagyunk birtokában elegendő minden biológiai-pszichológiai tudásnak; ha az egymásnak ellentmondó (vagy annak vélt) információktól összezavarodunk; ha, miközben a különböző trendekhez próbálunk alkalmazkodni, nem találjuk a nekünk megfelelő módszert; ha a másnál alkalmazott stratégiát szentírásként kezeljük, ám nálunk nem válik be; ha ragaszkodunk az írott/hallott szóhoz, ahelyett, hogy a kisbabánkat (és magunkat) figyelnénk, és az ő jelzéseire válaszoló belső hangunkra hallgatnánk.
Az elhatározáson/elkötelezettségen és az alapismereteken túl még nagy szükségünk lenne csendre. Nem csak a környezetünkben, hanem átvitt értelemben is: a fejünkben. Meg kell tanulnunk a kisbabánk jelzéseit figyelni, majd befelé figyelni, hogy anyai szívünk milyen megoldást javasol.
Ki kell kapcsolni a megfelelési kényszert, el kell engedni a „tökéletes anya” képét. Bíznia kell a kismamának saját testében, saját magában, mint anyában. A sikerhez, a magunkkal való megelégedettséghez önbizalomra van szükség. Ezt, a szülés utáni hormonháborús, érzelmileg labilis állapotban nagyon nehéz egyedül elérni.
Ne szégyelljünk segítséget kérni – édesanyánk, legjobb barátnőnk is segíthet nekünk, ha megbízunk benne, különösen, ha nem akarja megmondani a tutit, hanem kérdez, meghallgat, esetleg javasol, és főképp: támogatja a döntéseinket. Nagyon jó lehetőség a kapcsolattartásra, támogatásra a szoptatós, kisbabás online csoportok is, ahol a „nem vagy egyedül” érzése mellett komoly támogatást és valódi szakmai segítséget is kaphatunk.
A szoptatás nem bonyolult – egy idő után észre fogja venni a kismama, hogy a legtöbb kérdésre ugyanaz a válasz adható, pontosabban ugyanabból kell kiindulni: a babából és saját magunkból. (Mert az igény szerinti szoptatás, szerintem, nem csak a baba, hanem a mama igényeit is jelenti.)
Ha ismerjük az alapelveket, a saját szívünkre hallgatunk, és kitartóak vagyunk, a szoptatás valóban a világ legtermészetesebb dolga lesz számunkra.
Szerző:
Patak Gyöngyvér, a Szoptass ügyesen! ‒ Gyakorlati útmutatások és lelki támasz az újszülött szoptatásához című könyv szerzője, a Kaposvárimami Családi Információs portál szerkesztő-tulajdonosa, 5 fiú édesanyja. Anyukáknak és kismamáknak szóló írásai, letölthető kiadványai a www.patakgyongyver.hu honlapján találhatók.
Írj üzenetet