Két baráti családdal az elmúlt négy év során bejártuk már Bulgáriát, Görögországot, Montenegrót, így nagy fejtörést okozott, hogy idén nyáron melyik ország, melyik tengerpart legyen az úti célunk. Végül Albánia mellett döntöttünk.
Mindig az iskolai szünet kezdetekor utazunk, így előszezoni árakon és nem mellesleg nyugalomban pihenhetünk, és elkerüljük a Nyugat-Európában dolgozó, de a nyárra hazatérő és a más országok nyaralói miatti zsúfoltságot. Tapasztalataink szerint augusztusban sem volt melegebb a tenger, ha valaki azért választana későbbi időpontot.
Az úti célunk Saranda városa, mely kb. 1350 kilométernyi utat jelentett. Mivel a gyermekeink még picik, 2,5 és 7 évesek, úgy döntöttünk, hogy egy éjszakát Macedóniában, az Ohridi-tó mellett töltünk.
Pénteken reggel indultunk és több közbeiktatott megállással délután érkeztünk meg Ohridba. Szerbián keresztül mentünk, már szinte végig autópálya van, jól lehet haladni. Macedóniában már más a helyzet, viszont a gyönyörű táj kárpótol. Autópálya hiányában sokkal lassabb, így viszont nagyon sok kis városon, településen mentünk keresztül.
Ohrid
Az Ohridi-tó az albán-macedón–görög hármas határ közelében található, a helyiek macedón tengernek nevezik. Az UNESCO világörökségi helyszíneinek egyike, a kontinens egyik legöregebb és legmélyebb tava, átlagos mélysége 155 méter, de a legmélyebb pontja 288 méter. A gyönyörűen tiszta, türkizkék színű tó ökoszisztémája egyedülálló. Az állat- és növényvilág nagy része csakis itt található meg. A tó mellett lévő város, Ohrid képeslapra illő városka. Csodás épületeivel, macskaköves utcácskáival egy kis mesebeli gyöngyszem. A szállás és az étkezés a magyarországi árakhoz képest alacsonyabb, mi közvetlenül a tó mellett foglaltunk apartmant és egy ahhoz közeli étteremben vacsoráztunk. Másnap egy pékségben reggeliztünk, kávéztunk, tettünk egy kis sétát az Ohridi tó partján, majd elindultunk Saranda felé.
Albániában sincs még készen az autópálya, azonban viszonylag jó minőségű úton közlekedtünk, így jól tudtunk haladni. Ahogy az úti leírásokban is szerepel, a közlekedési szabályokra gyakorlatilag fittyet hánynak, ezt mi is tapasztaltuk. Meglepő, mivel balesetet egyáltalán nem láttunk. Rengeteg Mercedes márkájú autó van, szerintem az egy főre jutó Mercedesek száma bőven megelőzi az összes európai országot. Amire nagyon kell figyelni, hogy szinte alig lehet bankkártyával fizetni. Az éttermekben, a kisebb boltokban kizárólag készpénzt fogadnak el. Benzinkúton tranzakciós díj ellenében használható a bankkártya, míg volt olyan supermarket, ahol minimum összeghez kötötték a használatát. Az albán lek mellett bárhol lehet euróval is fizetni, hihetetlen módon számolnak és váltanak fejben és előfordulhat, hogy a visszajárót lekben és euróban vegyesen kapjuk vissza.
Saranda
Saranda egy kb. 18000 fős lakosú kisváros a Jón-tenger partján. Az Albán riviéra egyik kedvelt üdülőhelye, a úti leírások szerint augusztusban rengeteg a turista, az ekkor hazaérkező és a szabadságukat itt töltő Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások miatt. Ez az egyik ok, hogy mindig június végére időzítjük a nyaralásunkat, így elkerüljük a tumultust a nyaralóhelyeken és az országhatárokon is. Saranda tengerparti sétánya szép, telis-tele pálmafákkal, virágokkal, éttermekkel, szállodákkal. Saranda egy viszonylag gyorsan felhúzott város, legalábbis a rengeteg szálloda biztosan. Az építésük során nem nagyon figyeltek semmire, sajnos nagyon látszik, hogy a pénzkereseti lehetőséget vették csak alapul, így érintetlen partszakasz egyáltalán nincs, minden apró kis helyet beépítettek szállodákkal, éttermekkel.
Valószínűleg ez az utóbbi 10-15 évben történhetett, mert ez a városrész modern és rendkívül zsúfolt. A város strandja sem túl szép, annyira nem fogott meg minket, hogy itt nem is strandoltunk, sétálni pedig nem lehet a parton a beépítettség miatt. Parkolóhelyet is nagyon nehezen találni, mondjuk a helyieket ez nem igazán zavarta, szemrebbenés nélkül megállnak az egyirányú utca közepén elakadásjelzővel.
Néhány utcányival beljebb sétálva a városkában már más a helyzet, az már inkább Albániára hasonlított. 🙂 Mi autóval mentünk, így a gépjármű bérlésről, árakról nem tudok beszámolni. A helyi tömegközlekedést sem vettük igénybe.
Szállodánk a Hotel Bahamas volt, mely kb. 3 kilométerre fekszik Saranda központjától, mondhatni a semmi közepén. Ami meglepő volt, hogy a főútról egy földúton lehetett megközelíteni a négycsillagos hotelt. Az itt eltöltött hét éjszakáról azonban szinte csak pozitívakat tudok írni. A szálloda gyermekmedencével, úszómedencével felszerelt, saját tengerparttal rendelkezik. 7 emeletes épület, a mi szobánk a 6. emeleten volt, gyönyörű kilátás tárult elénk. Nem volt gondunk, problémánk sem a tisztasággal, sem a meleg víz mennyiségével, sem az ivóvíz minőségével , bár palackos vizet fogyasztottunk, azért én ittam jeges kávét, illetve koktélt is, melyben gondolom csapvízből készített jégkocka volt. A reggeli kontinentális, némi változatosságot elbírt volna, de mivel volt választék, nem okozott gondot. Vacsorát kétszer fogyasztottunk csak a szállodában, egyébként Sarandában ettünk. Egyetlen negatívum a szállodával kapcsolatban, hogy itt is bepróbálkoztak azzal, hogy kizárólag készpénzzel lehet fizetni. Ez okozott némi fejtörést, de végül megoldódott és probléma nélkül használtuk a bankkártyás terminált.
Albániában szerintem három kihagyhatatlan látványosság van, amit érdemes megnézni. Ksamil településnél lévő Bora Bora Beach, a romváros Butrint és Blue Eye forrás.
Albánia egyetlen fehér homokos strandja
Ksamil város körülbelül 20 percnyi autóútra van Sarandától. Egyik strandját nem hiába nevezik Bora Bora Beachnek. Gyönyörű. Az azúrkék tenger, fehér homokos strand, a nádból font napernyők, a háttérben pedig a bájos kis szigetek. Szerencsére itt sem volt nagy tömeg.
Butrint, a romváros
Butrint Saranda város és a görög határ között található, szemben Korfu szigetével. Többféle legenda is övezi az ókori város létrejöttét, a régészekek szerint Kr. e. 1000 körül telepedtek le itt, azonban a múzeumba 10000 éves leleteket is kiállítottak. Mozgalmas élete lehetett a kisvárosnak, épületei ugyanis az elmúlt kétezer év történetének valamennyi korszakát megidézi, találhatunk itt amfiteátrumot, fürdőket, színházat, mozaikpadlót, bazilikát, bástyákat illetve várat is. 1992 óta Butrint a UNESCO világörökségi helyszín.
Blue Eye forrás
Számomra a legkülönlegesebb élményt a Kék szem nevű forrás nyújtotta. Egy igazán egyedi jelenség, egy édesvízi forrás, mely több tíz méter mélyről tör fel. Csodálatos, már-már bizsergető volt a tökéletesen tiszta víz, a buja növényzet és a sötétkék színű szitakötők látványa. A búvárok ötven méterig ereszkedtek le, de a karsztlyuk pontos mélysége, melyben a víz feltör, még nem ismert. Elvileg a vízben tilos fürdeni, ezt tábla is jelzi, de többen is megmártóztak benne, annak ellenére, hogy a víz hőmérséklete csupán 11-12 fokos. Ha a közepébe dobunk egy követ, amit többen is megtettek, az nem merül el rögtön, hanem oldalra úszik, mert csak ott tud elmerülni. Ilyen ereje van a feltörő víznek. Hihetetlen.
Szombat délelőtt érkeztünk meg Sarandába, majd egy héttel később reggel indultunk el haza, egy pihenő éjszakát közbeiktatva Skopjében, majd vasárnap délután érkeztünk meg Fótra.
Összességében egy szuper nyaralás volt barátokkal, csodálatos helyeken, egy remek négy csillagos szállodában körülbelül egy három csillagos (ellátás és saját mendence nélküli) görög apartman árfekvésében. Bár az albánoknak van még hová fejlődnie, kevesebb szemét is lehetne az utak mentén, jobban vigyázhatnának a környezetükre, a főbb látványosságaikra (is), mert szerintem nagyon különleges ez az ország a csodás hegyeivel és tengerpartjaival. Ha Albániába tervezitek a nyaralást, ne féljetek tőle, akár gyermekekkel is, szuper élmény lesz szerintem.
Írj üzenetet