Képzeld el az alábbiakat:
“Gondtalan terhességed egyik békés éjszakáján, hónapokkal a kiírt időpont előtt, váratlanul, minden előzmény nélkül folyni kezd a magzatvíz, és nemsokára a szülészeten találod magad. Hiába minden visszatartás, a baba megszületik, de valami nincs rendben. Fejletlen kis tüdejével nem lélegzik. Mobil inkubátorba teszik, mindenki pánikszerűen futkos, majd közlik veled, hogy viszik egy másik városba, mert csak ott tudnak neki segíteni. A koraszülött intenzíven, más néven Perinatális Intenzív Centrumban, azaz a PIC-en.
Te a kórházban maradsz, napok múlva mehetsz csak a baba után. Így „szerencsére” nem hallod, amint érkezésekor azon tanakodnak az orvosok és nővérek, hogy melyik „nagyobb” babát vigyék a kiságyas szobába, hogy felszabaduljon egy inkubátor. Melyikük lesz már meg nélküle. Vagy hogy milyen jó, hogy Ákoskának beindult a légzése, mert így nem kell más városból hozatni lélegeztetőgépet. És bár a légzésfigyelő néha magától kikapcsol, mert régi, azt majd átteszik Zsuzsikához, ő már úgyis elég stabil. Majd ők figyelik. Mint amúgy az összes szoba összes ágyacskáját, inkubátorait, ahol a 600 grammos magzatkától a kétkilós „óriásbébiig” fekszenek a kis babácskák.
Teltház van. És nincs elég inkubátor és műszer, vagy elavultak, de nincs pénz újakat venni. Nem telik a jobb gyógyszerekre, és nincs pénz megfizetni a nővéreket és a hatalmas tudású és szívű orvosokat, akik több műszakban „12-óráznak”, és kiteszik a lelküket is a pirinyó életekért. Csak akkor látja az ember, micsoda küzdelem folyik itt az életért, ha bekerül a rendszerbe. Életek múlhatnak egy elszalasztott pillanaton, egy hiányzó gyógyszeren, vagy meghibásodott műszeren.”
Nagy szeretettel mutatom be neked Patak Gyöngyvért, aki “Segíts te is egy PIC-it!” szlogennel kampányt indított a Pécsi Koraszülött Intenzív Osztály (PIC) javára.
Gyöngyvérék három kisfiú után negyedikként kislányt vártak, ám a sors máshogy hozta, két ikerfiúval gyarapodott a család, akik a vártnál két hónappal korábban érkeztek, így hosszú heteket töltöttek a pécsi koraszülött intenzíven. A kezdetek nem voltak egyszerűek – sem a szülészeten, sem a koraszülött osztályon.
Az első időszak küzdelmes heteiben Gyöngyvér belelátott a kórház életébe is. Megtapasztalta, mennyi odafigyelés és szakértelem kell ahhoz, hogy a koraszülötteket érett babaként adhassák haza a szülőknek. Megélte az életmentő eszközök hiányát, a hajszolt, de mégis elhivatott személyzet napi küzdelmét a kis életekért.
Elhatározta, hogy az év egyik legszebb ünnepére, Anyák Napjára 1 millió forint adományt gyűjt össze a koraszülöttek megsegítésére!
Hogy miért fontos ez ennyire? És miért van szükség a TE segítségedre is?
Töltsd le és olvasd el Gyöngyvér „PIC-i történet” című könyvét, (mely a Nagycsaládosok Országos Egyesületének idei szépirodalmi pályázatán II. díjat kapott), hogy beleláthass abba, mi mindenen megy keresztül egy koraszülött baba és a szülei, és milyen helyzetben kell helytállniuk a kórház dolgozóinak, akik szívüket-lelküket adják a csöppségeknek nap, mint nap.
Ha úgy döntesz, hogy segítenél, Gyöngyvér oldalán, itt minden fontos információt megtalálsz.
