Észrevettétek, hogy mennyi abnormális megjegyzéssel találkozik egy kisbabás anyuka?
Már a baba megszületése után érhetik az első kellemetlen pillanatok az esetleges császármetszés után, mivel sokak szerint, aki nem természetes úton hozza világra gyermekét, az nem is szül. Mi van?
Aztán a következő a baba táplálása… Ha szoptatod, miért igény szerint, miért nem órára, biztosan kevés a tejed, nem tápláló, azért kéri annyiszor. Ha sokáig szoptatod, szerintük tök felesleges, már nem tápláló, “anyámasszonykatonája” lesz a gyerek magadhoz láncolod, csak magadnak okozol felesleges terhet, mert nem tudod “lepasszolni” senkinek….
Ha valami miatt mégis tápszerrel táplálod a gyermeked, akkor meg azért kapod az ívet, hogy miért nem szoptatod, biztosan nem voltál elég kitartó, stb….
Aztán a hozzátáplálás…. mi már 2 hónaposan elkezdtük a kóstoltatást, és nézd, nincs semmi bajod. A múlt héten olvastam egy anyukás csoportban, hogy valakinek a gyermekorvos a 3 hónaposan megkezdett hozzátáplálást javasolta? Ő nem jár továbbképzésre? Nem hallott még a WHO-ról? Hogy fog reagálni az anyuka, ha a babája nem fogadja el az ételt? Mert elég nagy rá az esély, mert egy három hónapos pici még nincs kész a hozzátáplálásra.
Ne vedd fel mindig, ne legyen már annyit ölben, mert elkényezteted. Nyugodtan hagyd sírni, mert így erősödik a tüdeje. Tedd csak le a kiságyba, majd megtanul elaludni egyedül..
A mozgásfejlődés ugyanez, xy már 6 hónaposan elindult, 10 hónaposan pedig szaladt. Egy évesen még nem beszél? Gizike már másfél évesen verset szavalt és természetesen szobatiszta is volt már ekkor.
Miért? Miért kell versenyt csinálni ebből? Miért kell beszólni, beleavatkozni, beleszólni, megbántani az amúgy is extra érzékeny anyukákat? A hormonok, a kialvatlanság….. Miért kell még szavakkal is belerúgni?
Ti találkoztatok hasonlókkal? Okoztak már nektek kellemetlen perceket?
Írj üzenetet