Körülbelül három éve tervezem, hogy megírom ezt a cikket, aztán mindig csak halogattam. Most, hogy a média a nők alakjáról, a szülés utáni súlyuktól hangos, úgy gondoltam most ragadok billentyűzetet.
Szülés után a legtöbben (a 99,9%) nem sminkben, puccba vágva és tűsarkúban jön ki a kórházból, hanem örül, ha egy sportcipőbe bele tudja valahogy erőltetni az ödémától bedagadt lábát. Nem a babavárás előtti csini miniszoknyát vagy szűk nadrágot húzza magára, jó lesz a kismama nadrág is. 2012-ben Liza születése után gyorsabban mentek le rólam a terhesség alatt felszedett kilók, a hasam is gyorsabban visszahúzodott, hamar visszanyertem a szülés utáni alakom.
Ádámmal már más volt a helyzet. Néhány kilóval többről is indultam, mint az előző várandosságomnál, többet is híztam. Míg Liza természetesen, Ádám császármetszéssel született. Nem tudom, hogy igazából mi lehetett az oka, de nem úgy haladtam a fogyással a szülés után, mint 4 évvel ezelőtt. Emlékszem, nagyon rosszul éltem meg. A szoptatás, pelenkacsere, a család körüli teendők, az éjszakai kelések nagyon sokat kivettem belőlem, nehéz volt és és nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Az önbizalman a béka segge alatt volt, alig volt olyan ruhám, ami rám jött volna és normálisan is néztem ki benne. Legalábbis így láttam magam akkor.
Aztán 2016. decemberében, amikor Ádám még csak 2 hónapos volt, elmentünk egy karácsonyi, családi fotózásra Pintácsi Vikihez. Először nagyon nem akartam, kifogásokat kerestem, nem szerettem volna magamat viszontlátni a plusz kilóimmal. És tudjátok mit, de nagyon jól tettem, hogy akkor elmentünk. Mert egy hatalmas önbizalom löketet adott, hogy igenis jól nézek ki, az éjszakai kelések, a fáradtság és a súlyfelesleg ellenére is, amikor a napi fő program, hogy kiviszed sétálni a gyereket, amikor napokig mamikontyban van a hajad, mert nincs időd hajat mosni.
Egy kis smink, egy belőtt frizura, egy kis program. Kiszakadni a napi körforgásból. Megmondom őszintén, az a fotózás akkor csodát tett velem. Az egyik kép a mai napig kint van a folyosónk falán és bármikor elmegyek előtte, büszkeséggel nézek rá. Még azt is megkockáztatom, hogy a fotók segítettek abban, hogy a plusz kilókat könnyebben leadjam. Valahogy máshogy láttam magam rajtuk, nem a melegítős mamakontyos anyukát, hanem a csillogó szemű, magabiztos NŐT, aki meg tudja csinálni, aki képes bármire, amit csak akar….
Frissen szült vagy babát váró hölgyeim, javaslom, hogy szülést követő hónapokban menjetek el egy fotózásra, akkor is, ha úgy érzed, hogy nem akarod viszontlátni magad a képeken, mert a tükörképed sem tetszik. Hidd el, ragyogni fogsz a fotókon és büszke leszel magadra, óriási önbizalmat ad. Még akkor is, ha 10 vagy 20 kiló felesleg van rajtad, mert szülés után nem a tűsarkú és a miniszoknya a normális, vagyis aki, akarja, vegye fel, de ne érezd magad rosszul azért, mert szülés után 2 hónappal nincs full lapos hasad, meg mert van még rajtad néhány kiló. Még ha a médiából ez jön feléd, akkor sem ez az általános.
Írj üzenetet