Ez a bejegyzés igazából egy élménybeszámoló lesz, ugyanis a múlt héten néhány napot a mesésen szép Erdélyben, Székelyföldön töltöttünk.
Fóttól körülbelül 660 km-re lévő Ivó település volt az úti célunk. Az utazásra megállásokkal körülbelül 9-10 órát számoltunk. Érdemes nagyon korán, hajnalban indulni, hogy Romániában már világosban közlekedhessünk, ugyanis az autópályák hiánya miatt az utak rendkívül forgalmasak.
Útközben megálltunk Parajdon, ugyanis mindenképpen meg szerettük volna nézni a sóbányát. A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sóbányászat története a római korig vezethető vissza. A bányába a falu központjából fél óránként induló busszal lehet bejutni egy másfél kilométer hosszú alagúton. Majd ezután lépcsőkön keresztül lehet lejutni a sóhegy gyomrába, ahol kalandpark, játszótér hintával, csúszdával, múzeum, kápolna és étterem is várja a kikapcsolódni vágyókat. A bányában rendkívül tiszta a levegő, a lent eltöltött idő alatt kitágul a tüdő, kitágul az orr, könnyebbé válik a légzés. Az állandó hőmérséklet 16 fok, így nyáron érdemes melegebb ruhával is készülni.
A bányalátogatás után Ivó település felé vettük az irányt, ugyanis itt volt a szálláshelyünk, a Csodaszarvas kulcsosházat béreltük ki. A ház mondavilágba illő környezetben, a Hargita lábánál fenyőfákkal körülölelt tisztáson, patak partján fekszik. A ház rendkívül jól felszerelt, de a legnagyobb élményt számunkra a kertben lévő fürdődézsa nyújtotta. Igazán különleges volt este a forró vízben relaxálni a kinti hideg ellenére.
Összesen 3 éjszakát töltöttünk itt, így nem volt sok időnk kirándulni.
Csütörtökön érkeztünk, vasárnap reggel indultunk haza. Pénteken lovas szánon tettünk egy kb. 2 órás kirándulást az Ivófalva melletti erdőben. Hatalmas élmény volt. Medvével ugyan nem találkoztunk, a hóban azért felfedeztük a lábnyomait. Este az Öreg szivacs étteremben vacsoráztunk, a sült pisztráng és az áfonyás palacsinta mennyei volt.
Szombaton a nap egy részét a Hargitán töltöttük, megnéztük a sípályát, szánkóztunk is egy kicsit. Bár az idő nem volt a legkedvezőbb, ugyanis óriási volt a köd és havazott is, a gyerekek, főleg Liza nagyon élvezték.
Csodálatos volt Székelyföld, nagyon jól éreztük magunkat. Mivel én még sohasem jártam ezelőtt Erdélyben, nagyon vártam ezt a néhány napot. Olyan érzés volt számomra, mintha otthon lennék. Mindenki magyarul beszél, mindenki rendkívül kedves és segítőkész. Biztosan visszatérünk még. Minden évszakban gyönyörű lehet a Hargita. Addig is pedig minden este elolvasunk egy mesét a gyerekeknek a vásárolt Székelyföldi Kalendáriumból, melyből a székely települések legendáit ismerhetjük meg.
Írj üzenetet